Az inzulinrezisztencia egy elterjedt anyagcserezavar, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin nevű hormon jelenlétére. Az izom-, zsír- és májsejtek nem megfelelően reagálnak az inzulin jelenlétére, ez az oka, hogy nem képesek felhasználni a vérben lévő glükózt sem.
A 2-es típusú cukorbetegségről valószínűleg mindenki hallott már. Azt azonban sajnos kevesen tudják, hogy van egy hosszadalmas, lappangó, a betegséget megelőző fázisa, az inzulinrezisztens állapot, amely -szerencsére-, visszafordítható.
Photo by Diana Polekhina on Unsplash
Mi is valójában az inzulinrezisztencia?
Az inzulin normális esetben a következőképpen szabályozza a vércukorszintet: a bevitt táplálék glükózegységekre bomlik a szervezetben. A véráramban így megjelenő glükóz jelt ad a hasnyálmirigynek, hogy válassza le a sejtekbe juttatáshoz az inzulin nevű hormont. Az inzulin elengedhetetlen a vérben keringő cukor mennyiségének szabályozásában, segíti a vérben lévő glükóz felvételét a sejtekbe, illetve a májban glükózraktározást indít el (glikogén formájában). Mindeközben a vérben lévő cukor szintje csökken, ezzel leállítva a hasnyálmirigy inzulintermelését. Ugyanakkor a csökkenő inzulinszint jelzés a májnak, hogy szabadítsa fel a raktározott glükózt, hogy akár hosszabb éhezésben is legyen elérhető energiaforrás a szervezetnek.
Inzulinrezisztens állapotban a következő történik: cukor kerül a keringésbe, amit a sejtek nem képesek felvenni, a csökkent inzulinérzékelésnek köszönhetően, ezért a hasnyálmirigy még több inzulint választ el, hogy a vérből a sejtekbe juttassa a glükózt, és ezt nevezik hiperinzulinémiának. Idővel azonban a sejtek már egyáltalánnem reagálnak a túl sok, keringő inzulinra. Válaszul a hasnyálmirigy még több inzulint termel, míg végül az kimerül, és nem tud lépést tartani a vérben keringő túl sok cukor jelenlétével. A túl magas vércukorszint azonban káros a szervezetnek, ezért a cukornak a lehető leghamarabb a sejtekbe kell kerülnie. A túl sok inzulin ugyanakkor jelzést ad a májnak és izomnak, hogy tároljon több glukózt. Amikor raktáraik beteltek, a szervezet már a zsírszövetben kezd el raktározni.
Mi okozza ezt az inzulinrezisztencia állapotot?
Még ma sem tisztázott, hogy mi okozza az inzulinrezisztenciát, de az elhízás, genetika, családban előforduló 2-es típusú diabétesz, és a mozgásszegény életmód hajlamosító tényezők. Körülbelül minden harmadik amerikai embert érinti, és sajnos a gyermekek 33,3 %-ának is van inzulinrezisztenciája. Érdekesség, hogy régen az inzulinrezisztens egyének előnyben voltak a embertársaikhoz képest nagy éhínségek idején, mert szervezetük jobban raktározta az energiát. Mára az előny hátránnyá alakult, mert a könnyen megszerezhető táplálék mozgásszegény életmóddal társul.
Hogyan fordítható vissza az inzulinrezisztencia?
A cél az inzulin-szenzitivitás elérése, az az állapot, amikor a sejtek hatékonyabban veszik fel a vércukrot, amihez kevesebb inzulinra van szükségük. A mozgás (az izomsejtek érzékenyebbek az inzulinra mozgás után!), elegendő alvás, fogyás és kevesebb stressz kulcsszerepet játszanak ebben. A legfontosabb cél az ideális testsúly elérése. Elengedhetetlen a hozzáadott cukortól mentes, egyénre szabott, megfelelő mennyiségű és minőségű napi szénhidrátbevitel, napi többszöri, kisadagú étkezés formájában. Ennek összeállításához célszerű dietetikus szakember segítségét kérni. Az alacsony szénhidráttartalmú étrend, a ketogén diéta nem jelent életmódváltást, hosszú távú hatásuk nem bizonyított az inzulinrezisztencia kezelésében. Kutatások bizonyították, hogy az életmódváltás 58%-al csökkenti a prediabétesz diabéteszbe való alakulását.
Az inzulinrezisztencia néhány jellemző tünete:
Az állapot első szakaszában nem mutatkoznak tünetek. A tünetek akkor jelentkeznek, amikor a vércukorszint túl magas. A leggyakoribb tünetek a kiugró magas vércukorszint, megnövekedett csípőkerület, emelkedett éhgyomri vércukorszint, emelkedett éhgyomri triglicerid szint, alacsony HDL és magas LDL koleszterinszint, illetve bőrelváltozások, mint a hónalj és tarkó területén lévő barna vagy sötét, bársonyos foltok (acanthosis nigricans). Fontos megjegyezni, hogy nemcsak elhízott vagy túlsúlyos emberek lehetnek inzulinrezisztensek!
Photo by Ella Olsson on Unsplash
Rizikófaktorok inzulinrezisztencia kialakulásához
Elhízás (különösen hasi típusú)
szénhidrátdús étrend
terhességi diabétesz
zsírmáj
dohányzás
45 év fölötti életkor
alvási apnoe
gyógyszerek (szteroidok)
hormonális változások (terhesség, meddőségi kezelések, fogamzásgátló tabletta).
Diagnózis és következmények inzulinrezisztenciában
Nem létezik egyetlen teszt, ami kimutatná az inzulinrezisztenciát, de fizikális vizsgálat, többször végzett vérvételekkel segíthet a diagnózisban. Ilyen teszt pl. az éhomi plazma glükózteszt, orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT), vagy a Haemoglobin A1c teszt, amely az elmúlt 2-3 hónap átlagos vércukorszintjét mutatja, és a prediabétesz diagnosztizálására is használják. Az OGTT megfigyelések szerint minden második embernél nem mutat normális vércukor- és/vagy inzulingörbét, de a vércukorszint még nem jut el a kórosan magas tartományba. Amikor a hasnyálmirigy már nem tud lépést tartani az emelkedett vércukorszinttel, az inzulinrezisztencia prediabéteszbe fordul. Amikor pedig nem sikerül a prediabéteszt visszafordítani, kialakul a 2-es típusú cukorbetegség.
A szénhidrát-anyagcserezavar, prediabétesz kialakulása esetén a szív- és érrendszeri betegségek kockázata megnő, már 5,6 mmol/l éhgyomri vércukorszint felett észlelték a kutatások a kockázat növekedését. A szív- és érrendszeri betegségek pedig manapság vezető szerepet játszanak a halálozásban.
Az inzulinrezisztencia önmagában nem betegség, hanem állapot, amely elvezethet akár krónikus betegségek kialakulásához. De a jó hír az, hogy visszafordítható, a súlyos, visszafordíthatatlan következményei pedig megelőzhetőek lassú, de tartós életmódbeli változtatásokkal.
Olvass még!
PCOS – minden, amit tudni érdemes
Hagyj üzenetet